A várost Pandukabhaya király alapította az i.e. 4. században. Meghatározott tervek alapján épült, külön palota- és templomnegyeddel, tágas lakókörzetekkel. A király unokájának, Devanampiya Tissa királynak uralkodása idején következett be Srí Lanka történetének egyik legfontosabb eseménye: a buddhizmus megérkezett a szigetre. Ekkor épült az első dagoba (Thuparama) és a Maha Vihara templom. A várost hatalmas védőfalak vették körül és a korabeli világ egyik legbonyolultabb csatornarendszere szabdalta keresztül, melyhez a vizet hatalmas víztározó medencék biztosították. Később a város számos tamil inváziót átvészelt, míg végül a politikai-kulturális központ Polonnaruwába helyeződött át. A dicsőséges múltú város egykori fényét hűen tükrözik a palotaépületek, kolostorok és mesterséges medencék maradványai. Ezeken túl itt találhatóak Srí Lanka legimpozánsabb sztúpái is.
A közelben található az ország legszentebb fája, a Sri Maha Bodhi (nyárfalevelű fügefa.). A Bó-fa a buddhizmus legfontosabb jelképe, mivel a hagyomány szerint Gautama Sziddhártha, azaz Buddha egy ilyen fa alatt meditálva jutott el a megvilágosodásig. A Mahavamsa szerint az Anuradhapurában lévő fa az indiai szent fa egy hajtásából nőtt ki, amit Sanghamitta királylány hozott a szigetre.
A város további nevezetességei a Brazen Palota; a Ruwanweliseya Dagaba vagy más néven Maha Sztúpa, ami 90 méter magasságával a világ harmadik legnagyobb ókori téglaépülete; a Samadhi Buddha szobor, mely meditáló pózban ábrázolja Buddhát; a Thuparama Dagaba - ahol Buddha kulcscsontját őrzik; az Isurumuniya Szikla templom, ahol a híres kőtábla - a "Szerelmesek" található; valamint a Királyi kert és a Királyi ikerfürdő, valamint az Archeológiai és Népművészeti Múzeum.
